Szokásos fülledt, füstös, borszagú volt a levegő az Instant nevű szórakozóhelyen. Dübörgött az egyik teremből az electroswing, az emberek nevetése és zsongása pattogott vissza a kopott falakról. Már megint rám léptek, a söröm negyede a szoknyámon vigyorgott kárörvendve vissza rám. Rágyújtottam.Két slukk között azon morfondíroztam, hogy, hogy lehet november közepén is izzadtság szag ezen a helyen. Erre csak az Instant képes.- gondoltam bosszúsan, majd felnéztem a kitömött vaddisznó fejre, ami a híres romkocsma egyik legsajátosabb dekorációja és elmosolyodtam. Szeretem ezt a helyet. Az összes hülyeségével együtt. Olyan kis elvarázsolt. Ahogy végigfuttattam ezt a gondolatmenetet magamban, valaki elém pattant a semmiből, mint valamiféle ír manó. Annyira nem állok messze az igazságtól, mikor ezt mondom, mert tényleg ír volt. Egy viszonylag alacsony, baseball sapkás srác, aki valami körülíratatlan huncutsággal mosolygott, mint aki mondani készül valamit. Valamit, amit nem tud visszatartani, és bár senki nem kérdezte, okvetlenül el kell mondania. Ez így is történt. Pár századmásodperc mosolygás után kirobbant belőle:
"I FUCKIN' LOVE THIS CITY!"-kiabálta az arcomba én meg meglepettségemben nem tudtam mást reagálni, minthogy "why?".
forrás:welovebudapest.com
A srác óriási, csillogó szemekkel kezdte el mesélni a kis történetét, amit fogalmam sincs, hogy miért, de szívesen hallgattam.
"I swear to you, this would never happened to me in another city!"
Elmosolyogtam és még a történet ismerete hiányában is némi büszkeség öntött el. "This city is unbelieveable!"-tetézte.
Egy gyönyörű magyar lányról szólt a történet, aki egy előző esti buliban ellopta a srác sapkáját és elfutott vele. Hogy egész biztosan értsem a történetet, levette a fejfedőt és felváltva imitálta a lányt, aki épp elcseni azt, majd saját magát, amint utána fut. Látványos volt, egyre jobban érdekelt mi sül ki belőle.
A srác elkapta majd végigtáncolták és beszélgették a hajnalt. Naivan abban reménykedtem, hogy hazakísérte a lányt, de a romantikus happy ending helyett csak egy 'I slept with her'-t kaptam.
"She also made me coffee in the morning!"- dadogta izgatottan. "She was amazing! And beautiful...and smart as well. We could talk about anything!"-szemei mondatról mondatra jobban csillogtak,így vigyorogva megkérdeztem: "Why don't you call her?"
Még izgatottabb lett: "Oh my god, oh my god, should I really call her?"-olyan volt, mint egy szerelmes kisfiú, nem bírtam magamban tartani, hogy...
"You fell in love with her, dont you?"
A srác elhallgatott, a mosoly az arcára fagyott, elsápadt és maga elé meredt. Robotos mozdulattal a szájához emelte a sört, nagyot kortyolt belőle és megszólalt: "OMG, you're right...I fall for her. I fell in love with a hungarian girl."
