Crazy Budapest

A romkocsma kifejezést mindenki ismeri, sokunknak már volt is szerencsére járni efféle helyeken.
De mit tudunk pontosan róluk? Mi számít romkocsmának? Miért van jóval több külföldi az Instantban, mint a Dobozban?
Azért, mert a romkocsma több, mint pár ócska holmi egy füstös helyen A romkocsma igazi magyar találmány.

2001-ben kezdődött minden, amikor is négy fiatal bölcsész szeretett volna olcsón, mégis vidáman berúgni. Mindenféle úttörő ambíciók nélkül alapították meg a Szimpla kertet, Magyarország első romkocsmáját, csupán fél millió forintból, kölcsönök segítségével. Kapóra jött a Kazinczy utcai romos épület, ráadásul elhelyezkedése is kitűnő volt. Szavaikkal élve: "Innen akkor megyünk haza, amikor akarunk."
A romkocsmák sikertörténete bebizonyítja, hogy igenis lehet szarból várat építeni. A lepusztult, kihalt, omlásnak induló épületek és a korrupció volt az un. "ruin pubs" táptalaja.
Legelső este egy diát vetítettek, az emberek pedig telefonjukat pötyögtetve áramlottak be a helyre, az információ elképesztő gyorsasággal terjedt. "Mélységes döbbenet ült az arcokon. Csomó, Budapesten lakó ember abszolút turistának érezte magát. Mintha egy másik bolygóra vagy egy idegen városba kerültek volna."- meséltek az alapítók a Magyar Narancsnak.

A romkocsmák dizájnja még csak véletlenül sem tudatos. A káoszt a szükség szülte, ennek ellenére sikerült varázslatos atmoszférát teremteni: egy ruin pub akkor profi, ha nincs két darab ugyan olyan szék.
Sejtelmesen pislákoló lámpák, megviselt kanapék, felemás asztalkák eklektikája teremti meg Alíz csodaországát.
Az elsősorban V. és VII. kerületben megtalálható romkocsmák óriási haszna Rogán Antal figyelmét is felkeltette: a polgármester először bezáratta volna a helyeket, majd úgy döntött inkább megadóztatja őket, hiszen százmilliókat kaszálhat velük az állam. Vendégenként 20 forintot szednek be a belvárosi szórakozóhelyektől.

A romkocsmák olyannyira lenyűgözték a turistákat, hogy egyesek csak azért látogatnak ide, hogy részt vegyenek egy ilyen legendás, eszeveszett estében. Francia, angol, német és holland fiatalok lepik el a VII. kerület romos épületeit. Ám nem csak külföldi barátaink élnek-halnak a hungarikumért, mi magyarok és ész nélkül rohanunk a Szimplába minden péntek este. Sőt kedden. Sőt szerdán. Mondhatjuk tehát, hogy a romkocsma, a budapesti éjszakák nagyfőnökévé vált az elmúlt 10 évben.

Mi számít romkocsmának?
Ahogy fent is említettem a Szimpla kert, a jól ismert trabanttal, ami egyszerre funkcionál asztalnak és ülőhelynek. Vagy az Instant, a levegőben vágtázó állataival, a nőtestű baglyával. Vagy a Corvin tető; tánctere oszlopai között törtetve a tömegben, másik dimenzióba táncolsz át. Nem beszélve a hatalmas tető részről, ahol a cigifüst, a város látképe és az ittas orcákat bevilágító holdfény tökéletes összhangja uralkodik. Kicsit nyugisabb hely az Ellátó kert, ahol színes lampionok fokozzák az elvarázsolt hangulatot, sőt nyaranta még teniszezhetsz is! Az Instant és a Szimpla kistesója a Fogasház, de nagy múlttal rendelkezik az örökké hangos Dürer kert is. Szofisztikáltabb romkocsmáink a nemrég nyílt Púder, vagy az Úrimuri.

Ha kocsmázol, alkoholista vagy. Ha romkocsmázol, magyar. ;)

Már épp azt hittem, eltelik egy hét anélkül, hogy valami indokolatlan baromság történjen velem ebben az őrült városban, de tévedtem. 

Nem kellett bulizni mennem, hogy elképedjek. Elég volt egy késő esti gyrosért kiugrani az albérletemből, és máris meg akart verni egy transzvesztita. Nem, nem gépeltem el. Meg akart verni egy travi.

Épp az éjjel-nappali Manna mellett jöttem el, ami előtt minden áldott este fiatalok hada gyűlik össze és hangosan vitatkoznak arról, hogy milyen piát vegyenek. Most fiatalok helyett két bombázó szőke nő állt a bolt előtt, bagóztak, rózsaszín miniszoknyában, tűsarkúban, irigylésre méltóan sima, csillogó, vasalt hajjal. 

Ahogy elhaladtam mellettük egy öblös, rekedtes férfi hang utánam ordibált: "MIT NÉZEL TE RIBANC?!"
Fogalmam sem volt, hogy egyáltalán nekem címezték-e a kedvességet, és, ha igen, akkor ki, mert a két nőn kívül senki nem volt  a környéken. Aztán mikor megfordultam, minden értelmet nyert. 
A szőke nő üvöltött, dühtől eltorzult fejjel utánam, férfi hangon...és, ami a legborzasztóbb, hogy férfi arccal, amit csak akkor vettem észre. Elképesztően szürreális élmény volt, hosszú-hosszú másodpercek kellettek, mire összeállt a kép. Először csak megrökönyödve néztem a "nőre", aki elszánt, pasis mozdulatokkal megindult felém a tűsarkújában, ekkor tűnt csak fel, hogy a a vádlija sem éppen nőies, hanem izmoktól duzzadt. 
Ijesztőbb és groteszkebb volt, mint bármi, amit eddig láttam. Az egyedüli szerencsém a jelzőlámpa volt a zebránál, ami pont azután váltott pirosra, mikor átértem és azelőtt, mielőtt a travi rálépett volna. 

Hevesen verdeső szívvel léptem be a gyrososhoz és a történtek után már meg se kottyant, hogy a középkorú szőrös mellkasú felszolgáló férfi megkérdezte: kérek-e egy "sexy, arabic man"-t a gyrosom mellé...

Szokásos fülledt, füstös, borszagú volt a levegő az Instant nevű szórakozóhelyen. Dübörgött az egyik teremből az electroswing, az emberek nevetése és zsongása pattogott vissza a kopott falakról. Már megint rám léptek, a söröm negyede a szoknyámon vigyorgott kárörvendve vissza rám. Rágyújtottam.Két slukk között azon morfondíroztam, hogy, hogy lehet november közepén is izzadtság szag ezen a helyen. Erre csak az Instant képes.- gondoltam bosszúsan, majd felnéztem a kitömött vaddisznó fejre, ami a híres romkocsma egyik legsajátosabb dekorációja és elmosolyodtam. Szeretem ezt a helyet. Az összes hülyeségével együtt. Olyan kis elvarázsolt. Ahogy végigfuttattam ezt a gondolatmenetet magamban, valaki elém pattant a semmiből, mint valamiféle ír manó. Annyira nem állok messze az igazságtól, mikor ezt mondom, mert tényleg ír volt. Egy viszonylag alacsony, baseball sapkás srác, aki valami körülíratatlan huncutsággal mosolygott, mint aki mondani készül valamit. Valamit, amit nem tud visszatartani, és bár senki nem kérdezte, okvetlenül el kell mondania. Ez így is történt. Pár századmásodperc mosolygás után kirobbant belőle:
"I FUCKIN' LOVE THIS CITY!"-kiabálta az arcomba én meg meglepettségemben nem tudtam mást reagálni, minthogy "why?".

forrás:welovebudapest.com

A srác óriási, csillogó szemekkel kezdte el mesélni a kis történetét, amit fogalmam sincs, hogy miért, de szívesen hallgattam.  
"I swear to you, this would never happened to me in another city!"
Elmosolyogtam és még a történet ismerete hiányában is némi büszkeség öntött el. "This city is unbelieveable!"-tetézte.
Egy gyönyörű magyar lányról szólt a történet, aki egy előző esti buliban ellopta a srác sapkáját és elfutott vele. Hogy egész biztosan értsem a történetet, levette a fejfedőt és felváltva imitálta a lányt, aki épp elcseni azt, majd saját magát, amint utána fut. Látványos volt, egyre jobban érdekelt mi sül ki belőle.

A srác elkapta majd végigtáncolták és beszélgették a hajnalt. Naivan abban reménykedtem, hogy hazakísérte a lányt, de a romantikus happy ending helyett csak egy 'I slept with her'-t kaptam.
"She also made me coffee in the morning!"- dadogta izgatottan. "She was amazing! And beautiful...and smart as well. We could talk about anything!"-szemei mondatról mondatra jobban csillogtak,így vigyorogva megkérdeztem: "Why don't you call her?"
Még izgatottabb lett: "Oh my god, oh my god, should I really call her?"-olyan volt, mint egy szerelmes kisfiú, nem bírtam magamban tartani, hogy...
"You fell in love with her, dont you?"
A srác elhallgatott, a mosoly az arcára fagyott, elsápadt és maga elé meredt. Robotos mozdulattal a szájához emelte a sört, nagyot kortyolt belőle és megszólalt: "OMG, you're right...I fall for her. I fell in love with a hungarian girl."